Csírák

Ilyenkor télen, amikor már csak több száz-ezer km-ről kapjuk az úgynevezett " friss " zöldségeket, melyekben valljuk meg, nincs akkora vitamintartalom, amit jogosan elvárhatnánk egy ilyen drága zöldségtől, jobban tesszük, ha egy régi-új módszerhez folyamodunk, a csíráztatáshoz.

A magok úgy viselkednek, mint egy kis konzervdoboz, jól lezárva magukban tartják a növény lelkét, mígnem egy kis víz hatására életnek indulnak és kibontakoznak. A fiatal, friss növény rengeteg vitamint, ásványi anyagot tartalmaz. Érdemes csak annyit csíráztatni, amit 1-2 napon belül meg is tudunk enni, mivel a hűtőben tárolva csökken a vitamintartalmuk.

A csíráztatáshoz nagyon jó kis eszköz (amit én is használok, tapasztalatból mondom) egy kerámia csíráztató tál, melynek lyukacsos az alja, így amikor átmossuk a csírákat (folyamatosan nedvesen kell őket tartani) nem állnak meg a vízben és penészesednek be, hanem úgy tudjuk őket átmosni, hogy csak a kellő nedvesség éri őket.

Általában 3-4 nap elegendő, ezután már fogyaszthatóak. Egy felnőtt ember napi vitaminszükségletét 1 evőkanál csíra fedezi. Tehetjük körözöttbe, vajas kenyérre vagy akármilyen kenőkébe. A lényeg, hogy ne főzzük, mert akkor a vitamintartalom nagy része elveszik. (pl. levesbetétnek akkor használjuk, ha már nem túl forró a leves)

Próbáljátok ki, nekem nagy kedvencem a hagymacsíra, de ez ízlésfüggő, valaki a búzacsíra kicsit édeskés ízét kedveli, de finom a lencse, mungóbab, hajdina, retek és mustármag csírája is.

Jó étvágyat hozzájuk!